Démon
Démon
- Bill.... - a tétova suttogás mindenhonnan, egyben sehonnan sem jött.
A fiú remegve ült fel az ágyában, és várta, hogy most mi következik. De nem történt semmi. Nem hallotta többet a nevét.
Sóhajtott, és felállt. Lassan, bizonytalanul a tükör felé indult.
Félúton nyomást érzett a hátán. Mikor hátrapillantott, két, hatalmas, fehér szárnyat pillantott meg. Fehér, sűrű köd vette körbe őket.
Bár nem akarta, fölemelkedett, és a tükör elé repült. Hitetlenkedve figyelte a szárnyakat. Fogalma sem volt róla, mi folyik itt.
- Bill.... - a fekete hajú énekes villámgyorsan pördült meg a tengelye körül, de senkit sem látott.
Kíváncsian nézett körbe a szobában, de semmi különöset nem vett észre. Visszafordult a tükörképéhez.
- Bill..... - a hang egyre erősebb lett, és Bill érezte a lány hangjában lévő fájdalmat, félelmet, és a mögöttük megbúvó, sötét alattomosságot. A hang száraz, kérges, mégis szirupos volt. Édes, és hívogató, ugyanakkor fenyegető és rideg is. Billnek olyan érzése támadt, mintha a lány segítséget várna tőle.
- Bill....
Ekkor a tükörben megpillantotta a hang gazdáját.
- Angel? - kérdezte Bill halkan, tétovázva.
A lány az ikertestvére, Tom barátnője volt, de Bill alig akart ráismerni.
Nem. Ő biztosan nem Angel. Nem lehet, gondolta rémülten.
Angel telt, puha ajkai szétnyíltak, olykor kivillantak hófehér, tökéletes fogai.
- Bill...! - várakozva nézett rá.
Bill pulzusa felpörgött, és a szívverése kétszer olyan gyors lett.
Angel a vékony ablakpárkányon ült. A telihold fehér, ragyogó fénnyel vonta be törékeny testét.
A fal folyóssá lett, akár egy vízesés, Angel pedig fölemelkedett fehér, könnyű szárnyai segítségével, és kecsesen áthatolt a vékony, hártyás anyagon.
Bill összeráncolta a homlokát, amikor észrevette, hogy teljesen száraz maradt.
- Gyere, Bill! Gyere velem!
Bill nem volt ura a testének, amely engedelmesen követte a levegőben repülő Angelt.
A lány megfogta a kezét, és a világ forogni kezdett körülöttük. Másodpercek múlva már Tom szobájának közepén álltak.
- Szeretlek, Tom! - suttogta Angel, miközben a rasztás elé sétált. Bill hatalmasat nyelt. Angelt csupán egy fehér, hihetetlenül rövid ruha takarta.
Tom lazán a falnak támaszkodott, és mosolyogva nézte a felé lépkedő, angyali külsejű lányt. Furcsának tartotta a szárnyait, de nem szólt semmit. Nyilván azt hitte, hogy csak egy ostoba jelmez. Arról, hogy Bill is ott van, fogalma sem volt.
- Nagyon szeretlek! - Angel a karjait Tom nyaka köré fonta, és forrón megcsókolta a fiút.
Kis idő múlva elszakadt tőle, és Bill felé fordult.
Tom bőre elfehéredett, az ajkai élénkvörösek lettek, és izzottak. Kiguvadt szemekkel kapkodott levegő után.
- Sajnálom – Angel szomorúan mosolygott, Bill pedig iszonyodva ordított fel, amint a testvére holtan esett össze.
- Neeee!! - üvöltötte, de hangok nem hagyták el a száját.
Odarohant Tomhoz, és letérdelt mellé.
- Ne! Nem hagyhatsz itt! Kelj fel! Ébredj fel! - könyörgött neki. A könnyei megállíthatatlanul folytak végig az arcán, aztán lassan rácsorogtak a bátyjáéra.
Bill megfogta a kezét, amely jéghideg volt.
- Tom! Ne tedd ezt! Hallod?! Nem hagyhatsz itt csak úgy! Tom! Ébredj föl! Kérlek! Könyörgök! - zokogta egyre kétségbeesettebben, és a rasztás mellkasára borult. Úgy érezte, kiszakítottak belőle egy darabot. Hogy kitépték a szívét. Máris érezte Tom elviselhetetlen hiányát az egész lényében.
Angel boldog mosollyal az arcán figyelte ezt a szomorú jelenetet. Élvezettel falta a Bill lelkéből feltörő fájdalmat és elkeseredést.
Menjünk, Bill!
- Nem megyek sehová! Takarodj innen, te MOCSKOS SZEMÉTLÁDA!!! - Bill teljesen kifordult önmagából. Már nem érdekelte semmi, nem érzett semmit, csak gyászt, és bosszúvágyat.
Felállt, és pofon ütötte Angelt. Soha nem bántott még nőt, és ezután sem fog, ebben biztos volt. Egy bőt megütni bűn. De egy ilyen rohadt, átkozott démont nem az.
Bill felordított, amikor a bőre Angel-éhez ért. A lány bőre tűzforró volt, égetett és csípett. A fiú ujjain csúnya hólyagok és égésnyomok jelentek meg, amelyek másodperceken belül nyomtalanul el is tűntek.
- Mi vagy te? - kérdezte remegve.
Angel felállt, és elmosolyodott. Vörös köd jelent meg körülötte, aztán szétoszlott, és Bill megpillantotta az igazi énjét. A ruhája még mindig fehér volt, de a szárnyai és a szemei pirosak voltak, és lézerként világítottak a sötétben.
- Most te jössz! - nézett rá.
Billt különös érzés kerítette magába. Nehezen kapott levegőt. A szíve egyre lassabban vert, a végtagjai elgémberedtek.
Azután, teljesen váratlanul emberfeletti fájdalom hasított belé. Mintha ezernyi késsel szurkálták volna a hátát, aztán egy éles karddal kettévágták volna az egész testét, miközben belülről erős öklök ütötték volna.
Felüvöltött, és magatehetetlenül a földre zuhant. A szemeiből most már a fájdalom miatt csorogtak a könnyek.
- Ölj meg! Könyörgök! Ölj meg! Ne kínozz tovább! - esdekelt Angelnek.
Angel kárörvendően vigyorgott.
A fájdalom lassan csillapodni kezdett, és végül teljesen megszűnt.
Bill megkínzottan, zihálva négykézlábra állt, és gyűlölködve tekintett fel a bátyja gyilkosára.
- Nézd csak, Bill! Ez vagy te! - mondta Angel, és egy tükörre mutatott.
Bill oldalra fordította a fejét, aztán elszörnyedve mérte végig magát. Fehér pólója és boxere ázott a fekete vérben, a szemei feketék, és üresek voltak, a szárnyai pedig elviselhetetlenül nehezek, és szintén feketék.
- Induljunk!
Angel megfogta a kezét, Bill pedig nem tudott ellenkezni. A lelke vadul tiltakozott, de a testét már Angel uralta.
A lány közelebb hajolt, és vadul megcsókolta a fekete hajú fiút, aki legbelül ordított, de az ajkai öntudatlanul visszacsókoltak. A lüktető, égető fájdalom újult erővel áramlott szét a zsigereiben.
A testük összeolvadt, és Bill csak némán ordított tovább. Amikor szétváltak, Angel mosolyogva mutatott körbe.
- Ez a mi helyünk. Itt fogunk élni. Kettesben. Csak te, meg én. Tom nélkül. Az idők végezetéig!
Bill ordítva ült fel az ágyában. A teste, amelyre rácsavarodott a lepedő, úszott a verítékben. A haja izzadtan tapadt az arcára és a fejére, a ruhája pedig a testére. Az arca nedves volt a könnyeitől.
- Istenem.... édes Istenem! - suttogta maga elé, és az arcát a kezeibe temette.
Tudta, hogy csak álmodott, de a saját szemével akarta látni, hogy minden rendben. Lábujjhegyen a bátyja szobája elé lopózott, aztán óvatosan benyitott. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor látta, hogy ő is, és Angel is teljesen jól vannak. Néhány percig figyelte a lány alakját az ágyban, és próbálta elfelejteni a szörnyű álmot.
Kiment a konyhába, ivott egy pohár vizet, aztán visszafeküdt aludni. Minnél hamarabb el szerette volna felejteni ezt a borzalmas álmot.
*
Reggel korábban ébredt a szokásosnál. Éppen a konyhában kávézott, amikor kinyílt Tom szobájának az ajtaja, és Angel lépett ki rajta.
- Jó reggelt! - ásította Bill.
- Neked is! - mosolygott Angel.
- Tom még alszik?
- El sem tudnád képzelni, mennyire mélyen alszik! - felelte Angel sötét, mély hangon. Bill rémülten felkapta a fejét.
- Nem álmodtál, édesem! - vigyorgott gonoszan.
Bill hátranézett, és meglátta a fekete szárnyait.
- Nem! Nem! NEM LEHET! - ordította, és iszonyodva pillantott a lányra.
Angel felnézett az égre, démoni kacajt hallatott, aztán hátrafordult, meglebegtette vörös szárnyait, s elindult Bill felé.